Nyitva tartás

Hétfő:
Kedd:
Szerda:
Csütörtök:
Péntek:
7:30 - 16:00
7:30 - 16:00
7:30 - 16:00
7:30 - 16:00
7:30 - 16:00
palocportekak.hu
leader
vm_logo
husk_logo_hu
husk_slogan_1sor_hu

EACEA_new_logo_hu

Hírlevél feliratkozás

Név:*
E-mail:*
E-mail mégegyszer:*
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator

36 Jó Palóc településeinek honlap listája:

Bárna: http://www.barna.hu

Bárna középkori eredet? település, els? írásos emléke 1405-ból való. A település nevét a néveredet kutatók vitatják. Egyesek szerint a barna szóból, mások szerint a Barnabás névb?l ered. Bárna nevezetességeinek egyike az 520 méter magas Nagyk?, melyt?l északkeletre található Szerk? (Szérk?). Bárnától alig fél km-re a Nagyk? alatti völgyben található Magyarország egyedülállóan els? vegyes vadaskertje. A mintegy 400 hektáros terület a térség vadászati turizmusának a központja.

Cered: http://www.cered.hu

Nógrád megye északkeleti csücskében Salgótarjántól 20 km-re, a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet közelében, az államhatár és Heves megye között fekszik. Érintetlen természeti környezetével és a négy gáttal megépített, mintegy 900 méter hosszú horgásztó rendszerrel mind a horgászok, mind pedig a kirándulók kedvelt célpontja.


Dorogháza: http://www.doroghaza.hu

A Baksa nemzetség tulajdona volt egykor: a család tagjai 1280-ban zempléni és szabolcsi birtokokért cserélték el. Egy 1296-ban kelt oklevél is a Baksákat említette Dorogháza földesuraiként. 1465 és 1479 között Sirok várához tartozott, 1479-ben vámszedő hely volt. A törökök 1552-ben elpusztították, de 1553-54-ben már újra is települt; emiatt lakói 1554-re adómentességet kaptak. A török 1555-ben három adóköteles háztartást írt itt össze. 1647-ben a falu adómentességet élvező nemes község volt. A XIX. század második felében kezdődő környékbeli szénbányászkodás sok dorogházi férfinak adott munkát; ez így volt egészen az 1980-as évek végéig. Ma elsősorban mezőgazdaságból élnek a település lakói.

Egyházasgerge: http://www.egyhazasgerge.hu

A község földesurai az 1920-as évek közepéig a Mocsáry család leszármazottai voltak. A XVII. században Mocsáry László építtetett Liptagergén egy kastélyt, amelyet a kisgergei templommal egy ma is létező - feltáratlan - föld alatti folyosó köt össze. A régi Mocsáry-kastély alatt egykor börtön volt, falba vájt fekvőhelyekkel. A legenda szerint a templom volt a honfoglaló magyarok áldozó helye. A környékbeli ásatások nyomán korabeli sírokat és tárgyakat találtak.


Etes: http://www.etes.hu

A szakirodalom szerint Etes községet Ond vezér fiáról, Etéről - az ősi Etü-ből - nevezték el. A szájhagyomány azonban élteti az "etess"verziót is, mondván az erre járó fuvarosokat így figyelmeztették az igavonó állatok táplálására. Egykor több kőszénbánya is működött a környéken. Erre utalnak az aknanevek, de a bányató is. A település a nógrádi szénbányászat történetének XIX. századi kezdeteivel is szoros kapcsolatban áll. Az első világháború előtt Etes országosan a 4. helyen állt a bányászok számát tekintve.

Ipolytarnóc: http://www.ipolytarnoc.hu

Ipolytarnócon az "ősvilági Pompei" vulkáni hamutakaróval betemetett kincsei, 24-féle cápa fogai, krokodil- és delfinfogak, megkövesedett fák - köztük a felfedezés időszakában még 24 öles, mintegy 46 méteres ősfenyőmaradvány - láthatók, ötezernél is több szubtrópusi, egzotikus levéllenyomat, 2000 állati lábnyom tárul fel évmilliók homályából a látogatók előtt.


Karancsalja: http://www.karancsalja.hu

A Dobroda-patak völgyében, a Karancs-hegy lábánál, a Boravár-domb tövében fekvő település már az Árpádok korában fennállt. A legenda szerint 1241-ben IV. Béla király egy éjszakára itt talált menedéket, amikor menekülni kényszerült a tatárok ellen vívott, tragikus végű muhi csata után. A hagyomány úgy tartja, hogy a király leánya, Szent Margit ezen nevezetes esemény emlékére építtette a Karancs csúcsán a Margit-kápolnát. A falu török hódoltság korabeli és a késő középkori története eléggé feldolgozatlan. Karancsalja határában lévő - XIX-XX. századi - kőszénbányáknak nagy jelentőségük volt a lakosság életében, sok embernek nyújtottak megélhetést.

Karancsberény: http://www.karancsbereny.hu

Karancsberény a Karancs lábánál, a Bodoló-hegy alatt szép környezetben fekszik. A térségnek gazdag állatvilága van, sok a nagyvad, az erdőben bőven terem a gomba. A falu határos Szlovákiával, de határátkelőhelye nincs. Nevének utótagjában a gróf Berényi családra utaló török és óorosz eredetet vél felfedezni a tudomány. A község - amely 1000 előtt keletkezett - eredetileg a nógrádi vár tartozéka és királyi birtok volt. A község két várjobbágya, Jób és Kuncsed 1266-ban kapott nemesi rangot, a falu régi templomát a tőlük leszármazó Berényi család építtette a XVI. században, és a család emlékét őrzi a falu neve is. Krúdy Gyula, a jeles író családjának nógrádi ága is kapcsolódik a községhez. Régóta tevékenykedik sikeresen a falu hagyományőrző népdalcsoportja. A községben évente szüreti felvonulást, farsangi és vendégségi bált tartanak.

Karancskeszi: http://www.karancskeszi.hu

Közel a szlovák határhoz, a 720 méter magas Karancs-hegy lábánál, a Dobroda-patak völgyében terül el Karancskeszi. Ez a terület feltehetően már a rómaiak idején is lakott volt. Már 1923-ban megindult a faluban a kőszén bányászata. A Jenő-akna 1945-ig üzemelt a salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságon belül, majd államosították, 1950-ben pedig beszüntették a bányaművelést. A karancskeszi emberek egy része a környék bányáiban dolgozott, mások a közeli megyeszékhely, Salgótarján üzemeiben (acél-, tűzhely-, üveggyárában) találtak munkát. A falu másik része ma is földművelésből él. Többen foglalkoznak akácfa-feldolgozással, méhészettel, állattartással.

Karancslapujtő: http://www.karancslapujto.hu

A község létezéséről 1303-ból készült feljegyzés tanúskodik, bár 1939-ben a falu Karancsalja felé eső határából még honfoglalás kori sírleletek - nemzetségfői rangra utaló fémveretek, díszövek, fegyverek - is előkerültek. Az első feljegyzések Bocsár településről szóltak, amely ma a falu egy része. 1900-tól 1957-ig Bocsárlapujtő néven szerepelt a dokumentumokban. Itt dolgozott Mocsáry Antal (1757-1832), a polihisztor, irodalmár, aki 1826-ban elkészítette Nógrád megye első magyar nyelvő - négykötetes - monográfiáját. Sírja is a falu temetőjében található. Egyesek szerint járt itt és gyűjtött népdalokat Kodály Zoltán, valamint a balassagyarmati néprajzkutató, Manga János is. A falu híres népművészetéről (egy bocsárlapujtői ház a balassagyarmati Palóc Múzeum skanzenjének parasztportáján is helyet kapott), és mindig erős volt a hagyományőrző szemlélet. Az 1969-ben alakult Kaláris asszonykórus nemcsak a népdalokat hagyományozza tovább, hanem őrzi az egykori viseletet is.

Karancsság: http://www.karancssag.hu

A "Ság" helységnévben alighanem kabar törzsnév rejlik; más vélemények szerint az erdős területet, magaslatot jelölő köznév, illetve iráni méltóságot jelentő szó. Honfoglalás előtti település, első írásos említése az 1200-as évek elejéről való. A középkorban a Zách majd a Méhi család birtoka volt. 1770-től Kubinyi Gáspárt tisztelték földesúrként.


Kazár:

Kazár Nógrád megye északkeleti részén, Salgótarjántól 7 km-re fekv? palóc település. Rendkívül gazdag hagyományait máig ?rzi. A népi építészet emlékei még ma is láthatók a településen. Az Ófalu központban számos eredeti szépségében díszelg? kontyolt, nyeregtet?s, ambitos parasztházzal találkozhatunk, melyek tartalmas id?töltést biztosítanak az idelátogatóknak. Tájház, Bányászház, Kézm?vesház, Magtárház, és a megyében egyedülálló Vasaló és Öntvény gy?jtemény. Kazár népviselete a palócföld legszínesebb n?i viselete, méltán szerzett nemzetközi hírnevet a településnek. Legjellemz?bb vonása a kikeményített vasalt szoknya, a fiatal menyecskék fejét díszít? f?köt?, melyek közül a legdíszesebb az arany-, ezüstcsipkés. Nagyobb ünnepek alkalmával a település lakóinak nagy része ebben gyönyör? viseletben pompázik. A település határában Közép-Európában egyedülálló vulkáni képz?dmény látható. A közel egy hektáron fekv? riolittufához hasonlót a világon összesen hat helyen, „legközelebb” a törökországi Kappadókiában láthatunk.

Kisbárkány: http://www.kisbarkany.hu/

Az els? írásos emlékek szerint a falu a Kacsics nemzetségbirtoka volt, 1265-ben Rátót nembeli Porcz István, a Pásztohi család?se szerezte meg. A família 1415-ig birtokolta a falut, abban az évben azonban Zsigmond király a Kazai Kakas családnak adományozta. A Pásztohiak 1454-ben visszaszerezték. A török id?kben teljesen elnéptelenedett, már 1548-ban elhagyott településként vették nyilvántartásba. De hamarosan újratelepült. Az itteni emberek els?sorban mez?gazdaságból élnek. A falusi nyugalmat kedvel?k számára ideális kirándulóhely.

Kishartyán: http://www.kishartyan.hu

Kishartyán a Cserhát-vidék, Litke-Etesi-dombság keleti oldalán, a Ménes-patak fels? folyása mellett terül el. A község Salgótarján felé es? végében emelked? dombot Zsidó-hegynek hívják, mert a XVIII. század második felében kiraboltak és megöltek itt egy átutazó izraelita keresked?t. A település középkori eredet?, a XIII. században már volt ott templomos rendház, az 1400-as években pedig több birtokszerz? fegyveres támadás kapcsán is említik. Nevének eredete (Harkján) azonban valószín?leg a honfoglalás korig vezethet? vissza, s a "horka" méltóságnévvel függ(het) össze. A XIX. század elején Bay Ferenc birtoka volt, kinek halála után 1820-ban özvegye, született Fáy Ilona, majd örököse Gyürky Pál tulajdonába került a település. A település els?sorban természeti értékeir?l nevezetes. Az itteni emberek mindig is a mez?gazdaságból, illetve egy ideig bányászkodásból éltek

Litke: http://www.litke.hu

Litke ?si település, a környék már jóval az id?számítás el?tt lakott volt. Egyike azon palóc községeknek, amelyek IX-X. századi lakosságáról a kutatók úgy vélekednek, hogy nem a honfoglaló magyarsággal érkeztek ide. A XVIII. század els? felében a Koháry grófok lettek a földtulajdonosok. (A Koháryak 1725-ben 35 szegény számára "menházat, ispotályt" építtettek, ami abban az id?ben ritkaságszámba ment.) Litkén született Détári Borbás Vince (1844-1905), a jeles természettudós, flórakutató, geobotanikus. Itt született Imre Lajos (1900-1970) egyetemi tanár, nemzetközi hír? kémikus is. Litkér?l származik Pál József fafaragó népm?vész. A településen még fellelhet?k a palóc népi építészet példái. Egy litkei pajta a balassagyarmati Palóc Múzeum szabadtéri kiállításán látható. A községhez közeli Rárós - a Dobroda-patak és az Ipoly találkozásánál - szabadtéri színpadán rendszeresen tartanak népm?vészeti bemutatókat.

Lucfalva: http://www.lucfalva.hu

Lucfalva Árpád-kori település. A XIII. század elején már Lucin alakban fordult el? az említése egy oklevélben. A falu eredetmondája szerint a környék földesura 1130 körül Sámson, Fehérk? várának építtet?je volt. Állítólag az ? Lucia nev? leányáról kapta a nevét Lucin község. El?ször 1235-ben említették az oklevelek az itteni fatemplomot: a község közelében az egyik magaslatot a mai napig Templom-hegynek nevezik. A falu - a templommal együtt - a tatárjárás idején pusztult el. Az újjáépített községet 1382-ben Tari László kapta meg Erzsébet királynétól. A falu a török id?k kezdetén elnéptelenedett, már 1548-ban lakatlan helységként említették. A völgy mélyén megbújó területet a XVIII. század elején Árva, Liptó és Zólyom vármegyéb?l származó szlovákokkal telepítették újra. A jövevények f?leg juhászok lehettek, mert ma is gyakoriak az erre utaló olyan családnevek, mint a Bojtár vagy a Bacsa. (Utóbbi számadó juhászt jelent.). A lucfalvaiaknak 1786-ban már önálló iskolájuk volt. Az itt él? emberek els?sorban mez?gazdaságból élnek. A falusi nyugalmat kedvel? turisták számára ideális hely ez a cserháti zsákfalu

Márkháza: http://www.markhaza.hu/

A legenda azt tartja, hogy a környék egykori birtokosa, az 1130-as években élt Sámson nev? rablólovag egyik fia, Márk után kapta nevét a falu. A település története azonban jórészt ismeretlen. Az els? írásos említés 1548-ból származik, s akkor is csak azt jegyezték fel, hogy a portyázó török martalócok teljesen elpusztították. A község neve a hódoltság után Tótmarokháza volt, ami azt bizonyítja, hogy szlovákok telepedtek meg itt, akik azonban már régen elmagyarosodtak. A falu a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet szélén fekszik, kellemes kirándulásokat tehetünk errefelé

Mátramindszent: http://www.matramindszent.hu

Korábban csak Mindszent volt a neve, a Mátra el?tagot 1890-ben kapta. A környéken réz- és bronzkori leletek kerültek el?, bizonyítva, hogy igen régen megtelepedett az ember a kedvez? adottságú területen. Mindszent földesura 1548-ban Dobó István, az egri várkapitánya volt. Mátramindszent történelmünk során végig Heves megyében volt, csak az 1950-es közigazgatási rendezés után került Nógrádba.

Mátranovák: http://www.matranovak.hu

Mátranovák korai történetér?l keveset tudunk, az els? említés szerint 1384-ben az esztergomi érsekségnek fizették a tizedet az itt él?k. Az oklevelek tanúsága szerint 1548-ban, a török id?k kezdete el?tt Maróthy András volt a földesura. 1633-ban a váci nahije, azaz a korabeli török közigazgatás szerinti járás falvai között említették. A község közigazgatási területén négy természetvédelmi terület van: a helyi bányatelep Kaszinópark nev? részében az id?s fasorok állnak oltalom alatt. Védett a Cserkész-kút nev? forrás és környéke (ez jelenleg látogatók el?l elzárt területen van), valamint a 78 hektáros hegyeskei borókás legel?. Ugyancsak oltalom alatt áll a Nyírmedi-tó Természetvédelmi Terület: a 818 hektár kiterjedés? erd?s dombvidék az egykor a közepén található tóról kapta nevét, mely mára egy gátszakadás következtében elt?nt.

Mátraszele: http://www.matnesz.hu/mszele

Az Árpád királyok korában a Rátót nemzetség birtoka volt a környék. Az 1300-as évek elején Mátraszele még két részb?l állt. Egy oklevél Alrészr?l és Felrészr?l tesz említést. A Bakó-kút forrása fölötti sziklán áll Mátraszele egyetlen jelent?s régi emléke, Nepomuki Szent János szobra, melyet1826-ban állítottak. A település környékét kiterjedt erd?ségek borítják, melyek egy része a Karancs-Medves tájvédelmi Körzethez tartozik. A Mátraszele határában található tó a horgászok kedvelt célpontja.

Mátraterenye: http://www.matnesz.hu/mterenye

Mátraterenye három részb?l tev?dik össze: Nádújfalu, Homokterenye és Jánosakna települése alkotják. A részek napjainkra már csaknem összeépültek. A település tájháza az önkormányzat kezelésében van. Nádújfalu a 23. sz. foút mellett fekszik. Középkori eredet? település, az els? írásos említés 1426-ból származik. Nádújfalu a 23. sz. f?út mellett fekszik. Középkori eredet? település, az els? írásos említés 1426-ból származik

Mátraverebély: http://www.matraverebely.hu

Igen régt?l egyházas hely a Mátra és a Cserhát hegység között húzódó észak-déli irányú völgybe, a Zagyva partjára települt falu. Els? templomát már 1210-ben említette egy oklevél. A XIV-XV. században Vereb Péter erdélyi alvajda birtoka volt a falu, aki a templom mellé kolostort is építtetett. Az alapítót 1403-ban itt temették el. IX. Bonifác pápa 1400-ban búcsúengedélyt adott a verebélyi plébániatemplomnak, Assisivel egyenrangúvá téve azt. A községhez tartozik Szentkút, a mai Magyarország egyik legjelent?sebb Sz?z Mária-kegyhelye. A település megközelíthet? közúton: az M3-as autópályáról Hatvannál kell letérni a 21-es számú f?útra, amely áthalad a településen. Vasúton a Hatvan-Somosk?újfalu vonalon található.

Mihálygerge: http://www.mihalygerge.hu

Az Ipoly-vidék jellegzetes szalagtelepülése, a Karancs-hegység északi vonulatai között, a Dobroda-patak völgyében fekszik. A falu a legrégibb dokumentumok szerint eredetileg szintén a Zách nemzetség ?si birtoka volt. Amikor a Záchok birtokait elkobozták, a település birtokrészeit is az Ákos nembeliek kapták. A község római katolikus temploma - a régi fatemplom helyén - 1766-ban épült. A XIX. és a XX. század fordulóján a térség jelent?s nagybirtokosa Mocsány István volt. Mintaérték?, modernizálódó gazdaságában jelent?s gyümölcsöst és konyhakertészetet m?veltek, híres telivér lovakat tenyésztettek. A falu lakói els?sorban mez?gazdaságból élnek. A községben példaszer? a néphagyományokhoz kapcsolódó, minden korosztályt átfogó, az utánpótlást tudatosan kinevel? kulturális tevékenység. Az Ipoly és a Dobroda együttes, a Tücsök gyermek népzenei együttes, a szájharmonika-zenekar rendszeres résztvev?je a helyi, a térségi, a megyei folklór rendezvényeknek, s többször szerepeltek már külföldön is

Nagybárkány: http://www.vendegvaro.hu/nagybarkany

Könyves Kálmán idejében (ur. 1096-1114) került a Rátót nemzetség birtokába. Bárkányt 1220-ban említette el?ször oklevél: két, Turára való szabad ember nagy nyomorúságában egy márkáért zálogba adta Martina nev? n?vérét a bárkányi papnak, Mojzennek. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint a falu plébániája már akkor fennállt. Vereb György deák 1344-ben azért zálogosította el nagybárkányi birtokát, hogy fiát taníttathassa. Meg is lett az eredménye: Vereb Péter kés?bb erdélyi alvajda lett, s ? építtette a közeli Mátraverebély kora gótikus templomát. A település lakói ma els?sorban mez?gazdaságból élnek. A falusi nyugalmat kedvel? turisták számára kiváló kirándulóhely.

Nagykeresztúr: http://www.vendegvaro.hu/nagykeresztur

A helység 1999-ig Lucfalva része volt. A település az1930-as években alakult ki: környékbeli falvak és uradalmi puszták nagycsaládos cselédeit költöztették ide egy szociális programban. A középkorban több Keresztúr nev? település is volt Nógrádban, de semmisem bizonyítja, hogy bármelyik is ezen a helyen állt volna.

Nemti: http://www.matnesz.hu/nemti

A falu a XVIII. században gróf Grassalkovich Antal birtoka lett, majd a Károlyiak tulajdonába került. Károlyi Mihály 1919-ben itteni földjeib?l is osztott a szegény családoknak. A község határában az els? k?szénbánya 1867-ben nyílt meg, és évtizedeken át m?ködött.

Rákóczibánya: http://www.rakoczibanya.hu

Rákóczibánya Nógrád megye északkeleti részén, a Kazár patak mentén fekv? község. A 679 lelket számláló település északon Kazár, keleten Nemti községgel, délr?l és nyugatról pedig Bátonyterenye kisterenyei településrészével határos. A település els? írásos emlékei 1837-b?l valók. Rákóczi-bányatelepet 1954-ben a t?le négy kilométerre fekv? Kisterenyéhez csatolták, 1989-t?l pedig Bátonyterenye város része lett. Bár közigazgatásilag 2002-ig sohasem volt önálló, mégis – létrejötte óta – önálló életet élt, 1883 és 1972 között volt saját nyolc osztályos iskolája, saját temploma, kaszinója (mai nevén kultúrotthona), és 1970-t?l saját postai irányítószáma is van. Rákóczibányatelep – Rákóczibánya néven – 2002 óta önálló település.

Ságújfalu: http://www.vendegvaro.hu/sagujfalu

Mintegy 700 éves múltra tekint vissza, s?t helyén már évezredekkel ezel?tt éltek emberek. Ezt bizonyítják az 1884-ben a Várhegyen (ahol a hagyomány szerint rablóvár állott) talált ?skori urnák, az 1907-ben a Bátka legel?n felfedezett bronzkori tárgyak, az 1960-ban meglelt kés? avar kori sírok és 1993 ?szén a Várhegy aljában megtalált kés? bronzkori régészeti leletek, urnatemet?k nyomai. A település neve Ságújfaluként 1518-ban szerepelt el?ször, de Újfaluként már mintegy kétszáz évvel korábban is ismert volt. Ekkor a Zách nemzetség ?si birtokaként tartották nyilván. A régi falu, vagy Másfalu - amely a törökdúlás idején jórészt elpusztult - 1690-1700 között épült újjá. A XVIII. század második felében a Liptó vármegyéb?l származott Kubinyi család sarja, Kubinyi Gáspár volt a falu birtokosa. ? építtette itt 1770-ben a família els? nógrádi uradalmi épületét. A kúria 1826-ban, rokoni szálak révén kés?bb Prónay György tulajdona lett. Valamikor egyetlen nagy összefügg? gyümölcsösb?l állt a környék, a fákon a beütött, égetett felirat - B. P. Gy. - báró Prónayra utalt.

Sámsonháza: http://www.samsonhaza.hu

Sámsonháza a legenda szerint a XII. század elején a vidéket birtokló f?úrról, Sámsonról kapta nevét, aki 1132-ben II. Béla ellenfelét, a trónkövetel? Boricsot támogatta a koronáért folyó küzdelemben. A szájhagyomány szerint ? építette a falu fölé magasodó hegyen Fehérk? várát is. A községet máig nagyrészt a hódoltság után betelepült szlovákok utódai lakják. A helyi evangélikus egyházf? felügyel?je Kossuth Lajos volt, aki 1871. április 6-án, Turinban kelt levelében fogadta el e tisztséget. Az Országos Kéktúra útvonala mellett fekszik a község, így felkészültek a turisták fogadására.

Somosk?újfalu: http://www.somoskoujfalu.hu

Nógrád megye székhelyén túl, a magyar-szlovák határ közvetlen közelében van egy régi-új település, ahonnan már szinte látni az Alacsony-Tátra vonulatát, de még szívet melenget? pompájával magasodik fölé a Karancs, a Medves. Impozáns szépségében néz le a falura mind a Somosk?i, mind a Salgói vár, melyek közkedvelt kirándulóhelyei a helyieknek és a távolról érkez?knek egyaránt.


Sóshartyán: http://www.soshartyan.hu

A község középkori eredet?, a terület azonban lényegesen régebbr?l lakott. A falu határában - Zudtet?n, Hosszútet?n, Murahegyen- három, honfoglalás kori temet?t is feltártak, gazdag leletanyaggal. 1332-37 között - a pápai tizedszed? lajstrom szerint - már létezett plébániája a falunak. 1706-ban II. Rákóczi Ferenc itt tartott díszszemlét a fejedelem seregébe igyekv? nógrádi nemesség felett. Sóshartyán els?sorban a templom melletti jódayua-forrásról lett híres, erre utal a falunév "Sós" el?tagja is. A Mária Terézia uralkodása óta ismert gyógyvíz helyi palackozását el?ször az 1950-es években sikerült megoldani, majd évtizedekig szünetelt a jótékony hatású víz kivétele, illetve helyi palackozása. Az 1990-es évek második felében magánosítás útján ismét megoldódott a helybéli palackozás és a forgalmazás

Szalmatercs: http://www.szalmatercs.hu

Szalmatercs község a 22-es f?út- vonal mentén, a Cserhát hegység észak-keleti részén a Ménes patak völgyében helyezkedik el. A földrajztudomány szerinti pontos tájföldrajzi beosztása az Észak-magyarországi-középhegység nagytáj Cserhátvidék középtáj, Karancsság kistájaként tartja számon ezt a vidéket. Domborzati képét a Cserhátra oly jellemz? lankás dombsorok határozzák meg. A falu „északi” része talaj- szerkezete miatt inkább a gyepes, erd?s terület, míg „déli” részét a kedvez?tlen adottságú mez?gazdasági terület teszi ki. A településnek a környez? városokkal közúton közvetlen kapcsolata van.

Szilaspogony: http://www.szilaspogony.hu

Szilaspogony község Salgótarjántól mintegy 30 km-re keletre a Cered, Zabar és az általa alkotott háromszögb?l az egyik legkeletebbre fekv? települése Nógrád megyének. A mintegy 500 lakosú kistelepülés tipikus zsákfaluként illeszkedik a Medvesaljai kistérségbe. Kellemes kirándulást biztosít Kisk? (381 m), mely a Salgótarján környéki bazaltvidék keleti „végvára”. Csúcsa, a szikla különleges formája, bazaltbarlangja, ásványi és környezeti szépsége maradandó élményt nyújt a természet szerelmeseinek. A Kisk? csúcsa a barlanggal, mely évmilliókkal ezel?tt vulkáni kitörések során egy nagy gázbuborék maradványaként alakult ki 1975 óta megyei jelent?ség? természetvédelmi terület. Szintén sokat látogatott a kásabérki völgy bels? részén található szilaspogonyi tó, ahol horgászati lehet?ség várja a kirándulókat.

Szuha: http://www.szuha.hu

Els? írásos említése 1441-ben, Zoha alakban fordult el?; 1463-ban"Zwha"-nak írták. Régebben a mai helyét?l északra volt a falu, csak a török hódoltság idején települtek át lakói a Mátra biztonságot nyújtó erd?ségeinek közelébe. Az 1552. évi összeírások szerint nemes falu volt, lakói nem fizettek adót. Az egri vár 1589-90-ben kelt számadáskönyvei szerint a falu lakói az er?dítmény fenntartásának céljaira szolgáltatták be a f?papi tizedet. A XIX. század elején húszcsaládnak voltak itt földesúri jogai. A közigazgatásilag Szuhához tartozó Mátraalmás körülbelül öt kilométerre fekszik, a Galyatet? északi oldalában. Az erd?k között megbújó falurészt a hódoltság utáni években érkez? felvidéki szlovákok alapították. A régi, önálló településrész neve Szuhahuta volt, mert 1777 után kezdetleges kisüveghuták m?ködtek itt, a lakosság faszén- és hamuzsírkészítéssel is foglalkozott. Mára igazi üdül?faluvá vált

Vizslás: http://www.vizslas.hu

Vizslás Nógrád megye északi részén, a Mátra és a Cserhát közvetlen választóvonalán helyezkedik el. A település két részb?l áll: Vizslás és Vizslás- Újlak részekb?l. Els? írásos emléke 1456-ból való, ahol is még Wyslas néven említik. Az újlaki rész északnyugati oldalán, -mely kedvelt kirándulóhely- a Kökényes-völgyben természetvédelmi oltalom alatt áll egy kocsányos tölgy, melynek törzskerülete 5 méter, koronájáé 30 méter, magassága, pedig több mint 20 méter.

Zabar: http://www.zabar.hu

Zabar a megye északkeleti részén, a szlovák határ mentén, a Tarna völgyében, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye találkozásánál fekszik. Az el?került tárgyi emlékek is azt bizonyítják, hogy vidék már a bronzkorban is lakott volt. A település nevének eredetére többféle magyarázat is van. Egyesek szerint a szláv eredet? helynév értelme: fenyves mögötti hely. Mások azt mondják, hogy a név eredetije zobor, azaz gyülekez? hely. A források tanúsága szerint a település valamikor királyi birtok volt.